Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólalbennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át
a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor
sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése