2016. július 1., péntek

Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.
Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat.
Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni.
Miután először odaadtad a szíved, sosem kapod vissza. 
Az életed további részében csak úgy teszel, mintha még mindig lenne szíved.
Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.
Hazajöttem azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtalak magamból. Nem sikerült.


Senki nem tudja magát egy szerelmes férfi helyébe képzelni, az leírhatatlan, elmondhatatlan, rettenetesen fáj, ugyanakkor mámorító is, nem vagy már önmagad.



Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.