2011. április 30., szombat

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani.
De, ami előtte volt – kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.

2011. április 26., kedd

Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.
El akarlak hagyni, de a szívem azt mondja
Nem tudok elmenni.

2011. április 23., szombat

"Észrevettem milyen mesés illata van a levegőnek,mint a vadfűnek egy forró nyári napon. Nem tudtam betelni vele.Ez volt a legédesebb illat, amit valaha éreztem. "
Ott hagytál büszkén, itt hagytál egyedül, ne haragudj, hogy az vagyok, aki menekül!
Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket? De már túl késő volt: amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót..

kép.

A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb találni valakit, aki viszont szeret.

2011. április 20., szerda

it’s funny how Girls run from the guys who try to make them happy, & fight for the ones that make them cry.
' vicces, hogy a lányok elmenekülnek a fiúktól akik próbálják őket boldoggá tenni & azokért küzdenek akik miatt sírnak.

2011. április 18., hétfő

angolul szebb. :)

Well I fell so hard
you look at me i fall apart
gotta make a move cuz i want to be
more than just your friend.
~Nos, annyira beléd estem.
Ha rám nézel szétesem.
Tennem kell egy lépést,
mert több akarok lenni, mint csak a barátod.

2011. április 17., vasárnap

Volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
Igazi csókot akartam, olyat, amire érdemes visszaemlékezni, de rég megtanultam, hogy ne legyenek elvárásaim a búcsúkkal kapcsolatban. Nincs rájuk garancia, és nem is ígérte meg őket senki. Már az is szerencse, sőt áldás, ha az embertől egyáltalán elbúcsúznak.
Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.
Búcsúzóul megcsókoltuk egymást. Szorosan átöleltem, és a fülébe súgtam, hogy szeretem, majd nagy nehezen elengedtem. (...) Az a rossz érzésem támadt, hogy a kapcsolatunk kezd egy búgócsiga mozgására hasonlítani. Amikor együtt voltunk, gyönyörűen pörgött, és szinte érezni lehetett a gyermeki örömöt, amelyet okozott - de amikor elváltunk, a pörgés elkerülhetetlenül lassulni, végül bizonytalanul imbolyogni kezdett. Tudtam, hogy meg kell találnom a módját, nehogy végül felbukjunk.
A sivatagi szél már régen befedte lábunk nyomát a homokban. De én létem minden pillanatában emlékezni fogok mindenre, ami velünk történt, továbbra is ott fogsz járni álmaimban és a való életemben. Köszönöm, hogy az utamba kerültél.
az a lány nem én vagyok. de igazán szeretek ő lenni.

2011. április 16., szombat

Azért iszom, hogy mások érdekesek legyenek!

2011. április 13., szerda

Már értem, könnyebb úgy tenned, mintha nem látnál, mintha nem figyelnél és nem hallanál.
"Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillantokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat - a szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket -, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat. "
Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert... elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

2011. április 12., kedd

Olyan sírhatnékom van. Nincs jó kedvem, de különösképpen rossz sincsen.Olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. Lassan. Lágyan. Gyengéden és mégis erősen,csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. Nagyon régen nem éreztem ilyen
rosszul magam. Most megint az írásba menekülnék vagy egy telefonba. Hozzá vagy neki. Érte. Néha annyira nem értem magam. Talán csak a fáradtság. Talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. Talán minden, s talán semmi. Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is, de nem megy. Most nincs kedvem gondolkozni. Mint az esőcseppek, nem gondolkoznak, hogy hová essenek, csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé,
irányt változtatva érnek földet. Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem, átéltem, az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...
"Az emberek sokszor vannak egyedül. Aki meg más mint a többi, az még többet."
te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle..'
tudom milyen érzés az, ha valaki érez valamit, és küzd ellene. megpróbál tudomást sem venni róla. csak az a baj, hogy a két érintett fél úgyis tudja. hiába minden színészkedés és közömbösség és úgy teszek mintha...jelenségek. egyszerűen, van amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiába hisszük, hogy attól majd jobb lesz. ez nem változik..!

2011. április 11., hétfő

"Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok."
"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek."
NO Boys, NO Problems.
'Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor...'
Melletted valaki másnak érzem magam. valaki olyannak, aki jobban hasonlít rám. :)
Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.
Az emberek hibáznak Will. Még azok is akiket szeretünk.

2011. április 10., vasárnap

viki küldte.

-Hogy mondjam meg neki hogy még szeretem? Írjam ki egy táblára?
-Nem, harcolj érte!
nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem..
" Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..."
Ha átöleltél is, másra vágytam.

2011. április 9., szombat

Még csak nem is fáj, hogy félek, elvesztem..
Nem tehettem mást, mint hogy hagytam elmenni,
hagytam kilépni az életemből, s már semmi nem olyan mint régen volt..
rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad .. '
Csak álmodom, amit ma este irántad érzek?

2011. április 8., péntek

csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása pedig nem tartott tovább 10 percnél. leszálltam a buszról, azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk mert nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. akkor igazából úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. én döntöttem így. nem akarok csupán csak a barátja lenni. ezt választottam. de most itthon az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. csak hallani akarom, csak hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. még egy darabig túlélem..

2011. április 7., csütörtök

kifújta a levegőt, és felnevetett, azzal a nevetéssel, ahogy az emberek nevetnek, ha valami egyáltalán nem vicces, de azt kívánják bárcsak az volna.

2011. április 2., szombat

"Ez a pillanat annyira tökéletes volt, hogy nem
kételkedhettem benne."

2011. április 1., péntek

„Semmi sem éri meg a küzdelmet, csupán a nevetés és a barátok szeretete!”
Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek.
"Nem akarok semmit titkolni előtted. Akarom,hogy olyannak ismerj, mint amilyen vagyok. Mert ha szeretsz, valami egészen más leszek. Valami új, valami jobb."