Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.

Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.

Hazajöttem azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtalak magamból. Nem sikerült.

S.S.-nek a XXI. századról

"Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj. "

Sajó Sándor

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Túlélni azt amit nem lehet,
miközben a nemzet ténfereg.
Csodálni egy hatalmas hegyet,
de szeretni csak az Alföldet lehet.
Nagyokat álmodni, reggel pálinkázni,
nagyapáddal a kertben fogócskázni.
Tisztelni a múltadat,
nem értve mégsem, hogy miért
mindig csak a bújukat 
ülik meg itt az emberek.
Napról-napra élni,
de soha nem félni a holnaptól.
Végigmenni az utcán úgy, 
hogy a szemeddel másét nem leled.
De ha hirtelen rád néz egy kisgyerek
meglátni benne a jövőt, a hitet, az erőt
ami még benned is csörgedez.
Tisztelni a hétköznapi hősöket,
és elhinni, hogy a világ más lehet.
De reménykedni, hogy aki változtat, nem te
hanem mindig valaki más legyen.
Csalódottan nézni
ahogy minden elveszett,
mégis várni a hajnali felleget.
Kezet nyújtani annak, aki elesett
és nem gondolkodni azon,
hogy mi az amit cserébe elvehetsz.
S ha valaki mégsem érti
milyen az: Magyarnak lenni
Te mindig tudd, hogy mit jelent!

nap nap után.

Vasárnap.

S hangod untalan cseng a fülemben

mióta kimondtad, hogy kellenék.

Csend van.

És én érzem lélegzeted hevét,

mialatt hideg ajkad a vállamhoz ér.

Csókok zaja,

s érintések nyoma testemen.

S csak veled érzem Kedvesem, veled, hogy élek!

de már nem soká, hisz elmúlik a holnap is,

mint a tegnap és ma és a holnapután.

Kettősségek..
Egyszerre tölt el melegséggel
és szorongatja a szívem, mint egy kitörni kívánó pánikroham.
Egyszerre tart a karjaiban és taszít el.
Egyszerre szeret és egyszerre hagy el.
Egyszerre borulok iránta lángba és egyszerre átkozom el.
Lassan pedig rádöbbenek, hogy minden próbálkozásom,
minden tiltakozó gondolatom és logikus magyarázatom ellenére szeretem.
Szeretem a mosolyát, a szeme ravasz csillogását,
meg az apró ráncokat a szeme alatt amikor nevetni kezd.
Azt a barna anyajegyet az arcán, meg a tekintetet amikor néha
kérdőn vagy kíváncsian rám néz.
Szeretem az ajka ízét a számban érezni és ha hozzábújhatok csendben.
Vagy csak hallgatni rosszallón ahogy a káromra viccelődik
majd lágyan végig simít az arcomon lévő szeplőtengeren.
Mindezek ellenére temérdek érvet sorolhatnék fel ellene.
A hülye hangja, hogy mindig mindenben ő akar lenni az első.
A folytonos szereplésvágya vagy a szimpla vágya más lányok iránt.
De be kell hogy valljam, ezek ellenére és ezekkel együtt is
vagy legfőképpen ezek miatt vagyok belé olyan menthetetlenül szerelmes.

mindennek a végén.
veled vagyok ott,
te meg itt sem akarsz.

Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem.

Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.

Az Összetört Szívre Való Jól Bevált Gyógymód: Szedjél E-vitamint, aludj sokat, igyál sok vizet, utazz el minél messzebb a szeretett személytől, meditálj, és szoktasd a szíved ahhoz a gondolathoz, hogy a sors akarta így.

A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.

naja!

A férfiak csak fájdalmat jelentenek, 

kudarcot, szenvedést, és azt az érzést, 

hogy megállt az idő.

Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni valaki után.

A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. (...) Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott.

Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved csinálj úgy mintha nem lenne..

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.

Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.

Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.

Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet... attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni... Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.