S.S.-nek a XXI. századról

"Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj. "

Sajó Sándor

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Túlélni azt amit nem lehet,
miközben a nemzet ténfereg.
Csodálni egy hatalmas hegyet,
de szeretni csak az Alföldet lehet.
Nagyokat álmodni, reggel pálinkázni,
nagyapáddal a kertben fogócskázni.
Tisztelni a múltadat,
nem értve mégsem, hogy miért
mindig csak a bújukat 
ülik meg itt az emberek.
Napról-napra élni,
de soha nem félni a holnaptól.
Végigmenni az utcán úgy, 
hogy a szemeddel másét nem leled.
De ha hirtelen rád néz egy kisgyerek
meglátni benne a jövőt, a hitet, az erőt
ami még benned is csörgedez.
Tisztelni a hétköznapi hősöket,
és elhinni, hogy a világ más lehet.
De reménykedni, hogy aki változtat, nem te
hanem mindig valaki más legyen.
Csalódottan nézni
ahogy minden elveszett,
mégis várni a hajnali felleget.
Kezet nyújtani annak, aki elesett
és nem gondolkodni azon,
hogy mi az amit cserébe elvehetsz.
S ha valaki mégsem érti
milyen az: Magyarnak lenni
Te mindig tudd, hogy mit jelent!

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,
életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi
boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi
persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság",
amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a
hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez
sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy
varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang
lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide
vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást:
kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor
szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a
görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.”

Ha valaki egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongylábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értékeket tulajdonítanék a dolgoknak, de nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek...Keveset aludnék, többet álmodnék. Akkor járnék, amikor mások megállnak. És akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Mindig ma van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvá tegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. SENKI NEM FOG EMLÉKEZNI RÁD A TITKOS GONDOLATAIDÉRT.

Szeretnék egy kődarab lenni
Mert akkor nem fájna semmi
Nem fájna, ha eldobnának
Nem fájna, ha elhagynának

Szeretnék egy kődarab lenni
Szerelmet nem érezni
Mert a szerelem eddig nekem
Csak kínt, szenvedést jelentett.

Itt fekszem a poros földön
Hasonló társaim mellett
Hidd el a többiek is így éreznek
Épp ma mesélték nekem

Ha már új szerelmed van
Kívánom, hogy legyen igaz
Csak nehogy az a másik
Majd itt feküdjön mellettem.

Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első pillanatává válnak valaminek. Vannak ölelések, melyekre mindennél, mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz. S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak.

A szeretet a szemedben, bárkit széppé varázsol..