Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.

Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat.

Miután először odaadtad a szíved, sosem kapod vissza. 

Az életed további részében csak úgy teszel, mintha még mindig lenne szíved.

Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.

Senki nem tudja magát egy szerelmes férfi helyébe képzelni, az leírhatatlan, elmondhatatlan, rettenetesen fáj, ugyanakkor mámorító is, nem vagy már önmagad.

Szerettem őt és valahányszor találkoztam vele, akár évtizedek távlatában is de mindig megtalált az a sürgető, hirtelen rám telepedő érzés, hogy kell nekem..

Az illatával vegyített pokróc alól bámulom, ahogy egyre csak beszél, áhítattal és reményekkel telve az előtte álló életről. Még hallom a hangját, de már nem figyelek rá csak valami ismerős derengés ötlik fel a fejemben, mintha már láttam volna ezt a szempárt ilyen vad közelségből. Kisvártatva bebújik mögém az ágyba. Egészen óvatosan átkarol, én pedig beleremegek a hűvös érintésbe. Nem a bőre a bőrömön vagy a félelem amit nyilvánvalóan éreztem, hanem a felismerés, hogy van valaki aki csupán egyetlen érintéssel képes megolvasztani a szívemet. Így fekszünk és arcát a hajamba fúrva hallgatom a szúrós lélegzetvételét centikre a fülem mellől. Ha van az életünkben egyetlen pillanat, egy szemvillanásnyi másodperc ami azután beleivódik létezésünk minden egyes mondatába és lélegzetvételébe és ami által örökre elveszítjük az irányítást magunk fölött hát számomra ez volt az..

nap nap után.

Vasárnap.

S hangod untalan cseng a fülemben

mióta kimondtad, hogy kellenék.

Csend van.

És én érzem lélegzeted hevét,

mialatt hideg ajkad a vállamhoz ér.

Csókok zaja,

s érintések nyoma testemen.

S csak veled érzem Kedvesem, veled, hogy élek!

de már nem soká, hisz elmúlik a holnap is,

mint a tegnap és ma és a holnapután.

Kettősségek..
Egyszerre tölt el melegséggel
és szorongatja a szívem, mint egy kitörni kívánó pánikroham.
Egyszerre tart a karjaiban és taszít el.
Egyszerre szeret és egyszerre hagy el.
Egyszerre borulok iránta lángba és egyszerre átkozom el.
Lassan pedig rádöbbenek, hogy minden próbálkozásom,
minden tiltakozó gondolatom és logikus magyarázatom ellenére szeretem.
Szeretem a mosolyát, a szeme ravasz csillogását,
meg az apró ráncokat a szeme alatt amikor nevetni kezd.
Azt a barna anyajegyet az arcán, meg a tekintetet amikor néha
kérdőn vagy kíváncsian rám néz.
Szeretem az ajka ízét a számban érezni és ha hozzábújhatok csendben.
Vagy csak hallgatni rosszallón ahogy a káromra viccelődik
majd lágyan végig simít az arcomon lévő szeplőtengeren.
Mindezek ellenére temérdek érvet sorolhatnék fel ellene.
A hülye hangja, hogy mindig mindenben ő akar lenni az első.
A folytonos szereplésvágya vagy a szimpla vágya más lányok iránt.
De be kell hogy valljam, ezek ellenére és ezekkel együtt is
vagy legfőképpen ezek miatt vagyok belé olyan menthetetlenül szerelmes.

Elvesztegetni egy pillanatot...

Egyetlen pillanat:

Egy pillantás.

Sóvárgó barna szemek.

Egy elharapott szó: szeretlek.

Fenyő, meg cigaretta illat.

Néhány kósza hajszál a homlokán.

A lábaim remegnek.

A lélegzetem heves lett.

- Azt mondta szeretlek? -

S a pillanat elmúlt.

Csillog a szeme
Az enyém épphogy nyitva, miközben
felhúzom az ócska farmerem.

Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem.

Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk. ♥

Az Összetört Szívre Való Jól Bevált Gyógymód: Szedjél E-vitamint, aludj sokat, igyál sok vizet, utazz el minél messzebb a szeretett személytől, meditálj, és szoktasd a szíved ahhoz a gondolathoz, hogy a sors akarta így.

A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.

Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk, és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.

Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret. Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk.

Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.

"I'm not asking for forever," Tamani said. "Yet. I'm just asking for a moment."
~Nem kérlek arra, hogy örökké velem légy. Még. Most csak egy pillanatig akarlak.

A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.