Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltalsokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak
azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát
kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül
egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön
belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan
megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete
vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése