forever.♥

Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...) - Így csókolnálak, ha szeretnélek - mondta.

Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.

A szeretet annak a képessége, hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól hogy az engem boldoggá tesz vagy sem.

Az élet rövid. Mosolyogj amíg vannak fogaid!

Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig.

Nincs is olyan jóízű dolog a világon, mint valaki mosolya a szádban. 

Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert!

' Ha választhatnék aközött, hogy a világ legdögösebb pasijával járok, vagy veled pizzázom a kanapén, miközben egy rémes műsort nézünk a tévében, tudd meg: minden alkalommal téged választanálak. ' ♥

Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom." ♥

Do you really want to hurt me.., do you really want to make my cry?

Voltál valaha egyedül egy emberekkel teli szobában?
Én voltam..

Nem tudom melletted, vagy ellened, de már az egész nem érdekel..

Az érzelmek csak megnehezítik az életet. Könnyebb nélkülük..

Szabad leszek, és akkor neked adom a szívemet, és együtt leszünk örökre, ha van szíved, hogy nekem add..

!

Senki sem fog többé bántani,
Senki nem fogja átb*szni az agyamat megint..

Kapaszkodnom kellett volna beléd, nem kellett volna, hogy elengedjelek..

El kell, hogy felejtselek, el kell felejtenem, hogy szeretlek.

Fáradt voltam, elfáradt attól, hogy folyton nyugodtnak, összeszedettnek, és olyan átkozottul józannak mutatkozzak.

amit először kell megölni az a kibaszott remény..

You are the only reason I stay alive, If that's what I am..
Te vagy az egyetlen oka annak, hogy életben maradjak, már ha élek..