"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek."

NO Boys, NO Problems.

'Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor...'

Melletted valaki másnak érzem magam. valaki olyannak, aki jobban hasonlít rám. :)

Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.

Az emberek hibáznak Will. Még azok is akiket szeretünk.

viki küldte.

-Hogy mondjam meg neki hogy még szeretem? Írjam ki egy táblára?
-Nem, harcolj érte!

nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem..

" Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..."

Ha átöleltél is, másra vágytam.

Még csak nem is fáj, hogy félek, elvesztem..

Nem tehettem mást, mint hogy hagytam elmenni,
hagytam kilépni az életemből, s már semmi nem olyan mint régen volt..

rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad .. '

Csak álmodom, amit ma este irántad érzek?

csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása pedig nem tartott tovább 10 percnél. leszálltam a buszról, azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk mert nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. akkor igazából úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. én döntöttem így. nem akarok csupán csak a barátja lenni. ezt választottam. de most itthon az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. csak hallani akarom, csak hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. még egy darabig túlélem..

kifújta a levegőt, és felnevetett, azzal a nevetéssel, ahogy az emberek nevetnek, ha valami egyáltalán nem vicces, de azt kívánják bárcsak az volna.

"Ez a pillanat annyira tökéletes volt, hogy nem
kételkedhettem benne."

„Semmi sem éri meg a küzdelmet, csupán a nevetés és a barátok szeretete!”

Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek.

"Nem akarok semmit titkolni előtted. Akarom,hogy olyannak ismerj, mint amilyen vagyok. Mert ha szeretsz, valami egészen más leszek. Valami új, valami jobb."