Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek. Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszek a csókolózásban, és hiszem, hogy holnap új nap virrad. Hiszek a csodákban..

There are some people who you don't have to talk every day, who listen even when they've heard your story a thousand times, and whether you're dancing like an idiot or laughing til you cry, they'll say: that's my bff

~ Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet.. és ha te idiótaként táncolsz, vagy addig nevetsz, amíg már sírnod kell, akkor is azt mondják: igen, ő a legjobb barátom..

csontváros. (L)

A lány letette a cserepet, és összezárta ujjait a sérült kéz körül. - Komolyan, Jace - mondta éppen olyan gyengéden, mint ahogy megérintette a fiút -, több eszed is lehetne, mint törött üveggel játssz. A hangot, amit Jace kiadott, akár visszafojtott nevetésnek is lehetett gondolni. Aztán Jace kinyújtotta a karját, és közelebb húzta magához Claryt. A lány tudta, hogy Luke az ablakból figyeli őket, de becsukta a szemét, és Jace vállába temette az arcát. A fiú bőréből só meg vér szaga áradt, és amikor a szája egészen közel ért a füléhez, Clary csak akkor hallotta meg, mit mondott, mit suttogott mindvégig. A lehető legegyszerűbb litánia volt mind közül: az ő neve, csak az ő neve. .

Ne csókolj úgy, mint egy nőt, ha úgy akarsz kezelni, mint egy gyereket.

Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.

Mondani akarom, hogy te vagy az én kicsikém, hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak - akkor is, ha ez biztosan nem történik meg. Meg még azt is, hogy tudom, hogy örökké hűséges leszel hozzám - pedig ez sem történhet meg. Folyton falakba ütközöm, ha ki akarom fejezni, hogy szeretlek.

- Tudod, mit? - Hirtelen teljesen oda nem illő módon kacarászni kezdtem.
- Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű.
Bones rám pillantott.
- A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért.

Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és
nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum
újra meg újra csalódok bennük.

Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre átölel.

És az ember néha próbálja elhitetni magával azt amiről tudja, hogy nyilvánvalóan hazugság..

Ez minden, amit tudok a szerelemről..hogy veled kezdődik és veled végződik.

- A hatodik születésnapomon apám már rég nem élt velünk, szóval csak
én, anya és Linc voltunk, és amikor anya odaadta az ajándékom, az
egyetlen ajándékom, én éreztem, hogy a Millennium Falcon lesz az.
Szóval, már hetek óta azért könyörögtem, és pont megfelelő méretű volt
a csomag, letéptem róla a csomagolópapírt, és egy madáretető volt, de
ráadásul nem is sima madárház, hanem madárház-barkácskészlet. Két napig
nem beszéltem vele utána. De amikor sikerült rávennie, hogy
összerakjuk, együtt megcsináltuk, összeraktuk a darabokat, egyesével,
és az lett életem első építménye. Imádtam, és ő ezt tudta előre. Jobban
ismert engem, mint én magamat.
- Erre valók az anyukák, nem?
- De, csak az a furcsa, hogy bár nem láttam 23 évig, a lelkem mélyén mégis hiszem, hogy most is jobban ismer.

"Amíg görcsösen erőlködsz valakiért vagy valamiért, addig semmi nem sikerül!"

ezt mióta kerestem.. :D

Tudod,a pillangót ha elszeretnéd kapni,soha nem szabad üldöznöd.
Ha üldözöd a pillangó csakazértis elmenekül előled.Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,
csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád. Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni. Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz. És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni. S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit. Megismered.Ekkora a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd..

Ma megint álmodtam vele. Igen ő az. Már csak néha látom
őt. Éjszakánként. De néha mintha érezném is. Érzem az illatát, olyan
kesernyés, de valahol mégis csak édes. Néha pedig mindez olyan egészen
más - Fanyar. - Mit akar ez jelenteni? Hm.- furcsa vagyok. De csak nem
véletlenül engedtem be magamhoz, legalábbis azt hiszem. Néha. Lehet ő
is épp rám gondolt. Bár lenne annyira tiszta, mint ezek a sorok.
Betűk-betűk hátán. Nem akar kifogyni a tinta, csak az erőm hagy el.
Bele magyarázza. Talán mégis csak álmodom.

Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve... mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. (...) Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől.

:(

" Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.."

Volt egyfajta sablon az életemben. Sosem voltam elég erős, hogy
foglalkozzam azokkal a dolgokkal, amik az irányításomon kívül estek;
hogy megküzdjek az ellenségekkel, vagy elüldözzem őket; hogy elkerüljem
a fájdalmat. Mindig emberi és gyenge voltam, az egyetlen dolog, amit
mindig is képes voltam megtenni, az, hogy nem adom fel. Kitartottam.
Túléltem. Eléggé felkészült voltam ebből a szempontból. Elégnek kell
lennie mára. Ki kell tartanom, amíg jön a segítség.

˝ de olyan boldogság is létezik, amely leírhatatlan. jobb, ha senki sem
próbálja meg visszaadni, mi mehet végbe egy fiatal nőben, ha olyasvalaki
biztosítja a vonzalmáról, akit addig elérhetetlennek tartott. ˝

Köszönöm.Folyton csak köszönök mindent,minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled.Annyira szeretném ha boldog lennél.Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni...hidd el...Tudom...Hiányozni fog mindened..a nevetésed,az érintésed a csókjaid.És tudom vissza fogom sírni.Igazad volt,tudtam én is hogy így lesz,de erősnek kell lennem,hiszen ez az élet.Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is ...SOSE FELEJTELEK EL.Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember.Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni...Emlékezni fogok rád mindig,ígérem neked.Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem.Mert nem vagy az enyém.Ezt választottad...remélem jobb lesz neked.Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják..én már tudom , hogy valóban így van.Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz... nem... épp az a nehéz,hogy sohasem válsz
el..a szíved mindig felé húz,de nem szabad, nem szabad már úgy gondolni RÁ.