Nem ő az egyetlen srác az univerzumban, de ő az egyetlen aki számít.

Néha jobb egyedül lenni!

Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem.

Ha valakinek fontos vagy, tudja hol keressen. Ha nem keres, nem vagy fontos neki.

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék,
hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek

Mindenki, aki belebolondul valakibe, azt hiszi, érti a szerelmet.

Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is

megtörtént, barátom.

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Ő volt az egyetlen férfi akit valaha is szerettem..

De Ő volt az is aki kiölt belőlem minden érzést!

És talán majd megtalálom az utat, mely egy nap visszavezet majd.

And maybe, I'll find out the way to make it back someday .

Minden eltelt másodperc emlék..

"Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..."

' Mindenkiben van valami szép.Valakiben az,ha elfelejted .. '

" Ha nem félnénk az érzelmektől talán nekünk is lenne esélyünk... "

" Ha akar majd keres! Én már meguntam a szenvedést... "

" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "

Tudják, hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.

Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
- De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni.
- Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
- Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem.
- Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

don't tell me the sky is the limit when there are footprints on the moon!
ne mondd nekem, hogy a határ az ég, amikor lábnyomok vannak a holdon.

Szeretlek.
Örökké szeretlek. Még ha rám se nézel.

Miért te? Miért szerettem beléd?
Még ha rázom is a fejem, még ha azt is mondom nem, túl késő, hogy hagyjalak elmenni.

Szerelemből elküldeni valakit akit szeretsz, nem szerelem.

- Ha valaki szerelmének tárgya nem ismeri ezt a szerelmet, az nem szerelem. Az semmi.
- Igaz, sírni azért mert ez semmi egy bolondnál is bolondabbá tesz.

Képes leszek végig bájos maradni, akkor is ha soha nem néz rám?

Szerelem. Itt ez a szó, de úgy érzem már nem jelent számomra semmit.

"De te nem érted a szavaimat én meg nem tudok s*ggfejül!"

Amit nem fejeznek be megfelelő helyen és időben, örök időkre befejezetlen marad.

A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.

Érzéseink voltaképpen visszajelzések, amelyek megmutatják, hogy jó úton járunk-e vagy sem.

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Hidd el nagyon jól tudom, hogy az érzések nem olyanok, hogy mond valaki valamit és egyből megváltoznak, irányíthatatlan, megpróbálhatsz vele együtt élni, de nem mindig megy és az ember arról sem tehet hogy épp ki tetszik neki vagy kibe szeret bele, ez egy megfejthetetlen rejtély.

A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös.Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.

Sajnálom, de miattad még mindig nem tudnék sírni...

Szeretném, ha rám néznél, hogy elfordulhassak csendben.

Már nem kell. Már vége van.

nem kérek még több érzelmet.

I can’t take the pain you bring me no more!
Nem bírom többé elviselni a fájdalmat!

ha rád nézek megértem,hogy mennyire lehet vágyni valakire..

Nagyapám a játszótéren élte le öregkorát.
Otthon nem bírta ki.
Hosszú időről van szó - több mint száz évet élt.
Az első húsz nyugdíjasévét a Városligetben, a második húszat a Kerékgyártó utcai játszótér egyik piros padján töltötte el, távol a zajos homokozótól és a láncokon lógó hintáktól.
Nagyanyám csodálatos asszony volt; egy nagy képzeletű zseninek és egy mentálisan megpörgetett embernek a sajátos keveréke. Az ilyenre mondják, hogy dilis, de nem volt az, csak végtelenül gazdag és szabad lélek, akiből párttalanul áradtak az érzelmek és gondolatok, az eszmék, az őszinte vádak, a szemérmetlenül nyílt indulatok, a nóták és a versek.
És most a nagyanyám hangja szól, megismerem:
Azt írod, „dilis" voltam. Igaz. De ne hidd, hogy a nagyapád nem volt az. A józanság őrültje volt! Nem tudott repülni - én meg szerettem volna. Nem lehetett táncba vinni - én meg szerettem volna. És mivel a józanságával egyedül hagyott, önmagamnak daloltam és táncoltam, egy hosszú életen át. S egyre inkább pörögtem... pörögtem... pörögtem.
Mostanában néha már táncol egy kicsit velem!
Pár lépést tud már. Még számol a fejében „egy-kettő, egy-kettő" - de néha már elfeledkezik magáról, és önfeledten lépeget.
Miattam tanulja.
És néha én is odaülök a padjára, képzeld!
És beszélgetünk egymással - mert tudunk.
Az igazi, eltéphetetlen kötelékek láthatatlanok.

A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető
lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal
jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy
túllegyek rajta."

Az igazságot a sablonokon túl leled meg.

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

- Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...
- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.

Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.

Hát egye fene, itt vagyunk, szeretem őt. Talán kevésbé szeretném, ha ő nem szeretne ennyire.

– Az illatod is jó. – mondta Folt.
– Ezt hívják zuhanynak. – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz.
– Meztelenül. Ismerem a dörgést.