2010. december 28., kedd
2010. december 25., szombat
2010. december 17., péntek
ezígyegészszépenhangziknem? :) *saját.*
Tudtam, hogy mögöttem van, éreztem. Hallottam a hangját. Emberekkel beszélgetett, majd felémfordult, azzal a különös mosollyal az arcán amitől folyton-folyvást szótlanná váltam. Azt mondta engem keres. Ő engem akart én meg csak bámultam rá, mint egy félnótás. Követtem. Ő gyengéden átkarolta a derekam én pedig óvatosan a vállára tettem a kezem. Bele sem merek gondolni, hogy a vörös szín melyik árnyalatát vehettem föl ezekben a pillanatokban, de minden bizonnyal vetekedtem egy garnélarákkal. Kezébe vette a kezemet és bátorítóan rám mosolygott. Figyelmezettem a magam után hagyott letaposott cipőorrokra, de csak nevetett megállapításomon, miszerint botrányosan táncolok. Csak táncoltunk, és akkor az elkövetkezendő néhány pillanatban megvilágosodott előttem az a tény, hogy végre ott vagyok Vele, ott ahol mindig is szerettem volna lenni, és nem érdekelt az sem, hogy mi lesz miután a zene elhalkul, mert abban a pillanatban csak Őrá tudtam gondolni.Bámultam a mellkasát, nem mertem az arcára nézni. De valahányszor mégis megkockáztattam egy pillantást, Ő engem figyelt azokkal a gyönyörű szemeivel. Csak engem..
2010. december 13., hétfő
*-*
Elegáns esküvőről álmodtam,családdal, barátokkal.
Megkérdeztem, ő milyet szeretne,
azt mondta olyat, ami által
a felesége leszek.
Megkérdeztem, ő milyet szeretne,
azt mondta olyat, ami által
a felesége leszek.
2010. december 11., szombat
2010. december 9., csütörtök
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma örülni fogok: mire jó
szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell
keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap
világos. Talán holnap még sütni fog a nap. És nem lesz okom a
szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma, ma örülni
fogok; és minden keserű napnak azt fogom mondani: Holnaptól leszek
szomorú. Ma nem.
szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell
keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap
világos. Talán holnap még sütni fog a nap. És nem lesz okom a
szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma, ma örülni
fogok; és minden keserű napnak azt fogom mondani: Holnaptól leszek
szomorú. Ma nem.
2010. december 8., szerda
“And I know that it's a wonderful world
But I can't feel it right now
Well I thought that I was doing well
But I just want to cry now
Well I know that it's a wonderful world
From the sky down to the sea
But I can only see it when you're here, here with me.”
But I can't feel it right now
Well I thought that I was doing well
But I just want to cry now
Well I know that it's a wonderful world
From the sky down to the sea
But I can only see it when you're here, here with me.”
„Tudom, a világ gyönyörű
De most nem érzem így
Azt hittem, jól megy minden
De most csak sírni szeretnék
Tudom, a világ gyönyörű
Az égtől le, egész a tengerig
De csak akkor látom szépnek, ha itt vagy, ha velem vagy.”
De most nem érzem így
Azt hittem, jól megy minden
De most csak sírni szeretnék
Tudom, a világ gyönyörű
Az égtől le, egész a tengerig
De csak akkor látom szépnek, ha itt vagy, ha velem vagy.”
2010. november 29., hétfő
" Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz. "
2010. november 22., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)