Vasárnap.
S hangod untalan cseng a fülemben
mióta kimondtad, hogy kellenék.
Csend van.
És én érzem lélegzeted hevét,
mialatt hideg ajkad a vállamhoz ér.
Csókok zaja,
s érintések nyoma testemen.
S csak veled érzem Kedvesem, veled, hogy élek!
de már nem soká, hisz elmúlik a holnap is,
mint a tegnap és ma és a holnapután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése