egylevegővétel

(Kis előtörténet! Irodalom órán csináltunk egy afféle 'lélekgyakorlatot', hogy folyamatosan gondolkodás nélkül egybe folyva kellett leírnunk az érzéseinket. Na, én ezeket kusza gondolatokat próbáltam meg magam számára is érthetőre átírni ezért sincs benne sehol megszakítás. 
Az eredeti:
üres vagyok és nem tudok mit írni mert félek hogy mi lesz ha lesz egy kis élet az életemben amit nem tudok irányítani és vége lesz a nyugodt korszaknak mert nem irányítok és elvesztem a nyugodt perceket amik csak úgy jönnek és betakarnak ápolnak meg szeretnek és nem hiszem hogy tudnék újra írni amíg együtt vagyok vele akivel nem lehetnék mert félek és egyedül vagyok.)
Üres vagyok, és nem merek semmit sem tenni, mert félek, hogy mi lesz, ha lesz egy kis élet az életemben amit nem tudok irányítani és vége lesz a nyugodt perceknek amik csak jönnek és betakarnak ha kell, meg szeretnek amit én viszont nem hiszem, hogy tudnék újra, amíg vele vagyok - azzal akivel nem lehetnék - mert félek és csak magam vagyok, egyedül.