gondolatok az életről..

"...egyedül vagyok... Akkor is egyedül, ha vannak körülöttem. Mindegy, hogy többen vannak-e, vagy csak egy valaki van. A létszám nem változtat a szürke tényen, hogy én senkinek sem vagyok érdekes. A lányok iránt már régen elmúltak az illúzióim. Mindegyik ugyanazt a nyomorék teljesítményt nyújtotta. Azok is, akikkel én akartam barátkozni, azok is, akik velem akartak barátkozni. Mindig a saját életüket ismertették velem, mindig a saját lelki válságaikkal etettek, mindig csak közönségnek kellettem az
előadásukhoz. Vagy az örömükhöz, vagy a világfájdalmukhoz.Én pedig eleinte azért nem szövegeltem nekik magamról, mert nem jutottam szóhoz, később pedig már sportszerűen kísérleteztem rajtuk, hogy ugyan mikor robbantja ki belőlük az én zárkózott viselkedésem és szófukar stílusom a visszafojthatatlan érdeklődést, aminek a hatására elárasztanak a kérdéseikkel. Nem gerjedt bennük ilyen jellegű inger, nem fűtötte fel bennük a kíváncsiságot a lényem, de ha mégis, akkor sem volt
hosszabb lélegzetű az érdeklődésük néhány percnél, vagy még addig sem tartott, hiszen csak azt lesték, mikor veszek már lélegzetet, hogy a pillanatnyi szünetet kihasználva magukhoz ragadják a szót, és rákezdjék... Visítani kell a gyönyörtől, hogy engem mindig minden lány valósággal lehengerelt a személyem iránt megnyilvánuló érdeklődésével!"