2010. június 11., péntek

- A hatodik születésnapomon apám már rég nem élt velünk, szóval csak
én, anya és Linc voltunk, és amikor anya odaadta az ajándékom, az
egyetlen ajándékom, én éreztem, hogy a Millennium Falcon lesz az.
Szóval, már hetek óta azért könyörögtem, és pont megfelelő méretű volt
a csomag, letéptem róla a csomagolópapírt, és egy madáretető volt, de
ráadásul nem is sima madárház, hanem madárház-barkácskészlet. Két napig
nem beszéltem vele utána. De amikor sikerült rávennie, hogy
összerakjuk, együtt megcsináltuk, összeraktuk a darabokat, egyesével,
és az lett életem első építménye. Imádtam, és ő ezt tudta előre. Jobban
ismert engem, mint én magamat.
- Erre valók az anyukák, nem?
- De, csak az a furcsa, hogy bár nem láttam 23 évig, a lelkem mélyén mégis hiszem, hogy most is jobban ismer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése