2010. június 24., csütörtök

Fülébe súgtam valamit.
Lehet, hogy nem hallotta, lehet, hogy nem hitte.
Letett egy székre.
-Beszélnünk kell - mondta komoran.
-Szeretlek - feleltem.
-Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
-Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít.De aztán
minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. És ez fenekestől
felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben.
Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése