2010. május 22., szombat


Ha valaki egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongylábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értékeket tulajdonítanék a dolgoknak, de nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek...Keveset aludnék, többet álmodnék. Akkor járnék, amikor mások megállnak. És akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Mindig ma van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvá tegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. SENKI NEM FOG EMLÉKEZNI RÁD A TITKOS GONDOLATAIDÉRT.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése