2010. április 4., vasárnap

„… nekem úgy rémlik, amint a színpadra léptél, szerettelek. De lehet, hogy csak másnap. Sírtál. Nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra. Azt mondtam magamban, ha rajtam múlik, soha többé…”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése