adruunak.<33 [saját.]

Szerettelek..Még ma is gyakran emlékszem vissza Rád, mikor egyedül vagyok..Mikor senki sem lát. Arra gondolok, ahogyan öleltél, csókoltál, s suttogtad fülembe, hogy kívánsz.. Könnyek gyűlnek a szemembe..Elfog az az érzés és egy pillanat múlva rájövök, hogy már nem szorítasz többé karjaid közé. Nem érzem többé a leheleted az arcomon.. Hogy feladtál engem Ő érte.. és pont érte.. miközben ezerszer mondtad, hogy már nem akarod.. Hogy nem szereted.. Nem hiányzik.. Hogy csak én számítok.. De most mégis egyedül hagytál. Mindezt Miatta. Tudod, néha hiányzol..Úgy érzem bármelyik pillanatban elszakadhat valami és akkor nem bírom többé titkolni..Elerednek a könnyeim és senki sem tud megvigasztalni.. Talán még Te sem..