saját. :D

Vártam Rád. Minden nap.. Minden pillanatában. Nem jöttél. A föld felett lebegtem és egy csapásra összetört a minden..Újra megtapasztaltam azt a furcsa érzést a szívem helyén.. Azt a tompa és mégis eget rengető fájdalmat.. De most nem pont olyan volt, mint Azelőtt a nap előtt. Volt benne valami új. Valami leírhatatlan. Az a találkozás számomra nem tűnt el nyom nélkül. A szívemben őrzöm. Pont úgy történt, ahogy szerettük volna. Te ismét befészkelted magad egy lány szívébe.. Nekem áldozatok árán, ám de sikerült eltemetnem a fájdalmat amit itt hagytál.. Nem túl mélyre. Épp annyira amennyire egy szerelemes lánynak sikerül. Néha úgy érzem szükségem van valakire, aki újra meg újra szembesít azzal ami történt. Viszont van amikor úgy gondolom, hogy egyáltalán nincs szükségem senkire aminek az lesz a vége, hogy mindenkit megbántok magam körül. Talán még szeretlek. Lehet, hogy sosem fog elmúlni. De talán valaki egyszer majd újra az égbe repít..