saját. :D

Mennyire fájdalmas, hogy ez a gyönyörű szempár melybe egykor bele szerettem és mely úgy nézett az enyémbe, mintha én lennék az egyetlen csoda a földön most úgy mered a semmibe ha közelében vagyok, mintha csak azt mondaná: menj a közelemből. Annyira hiányzik, ahogyan akkor és ott azon az őszi napon átöleltél én pedig azt sem tudtam mit kellene tennem.. csak ültem és azt kívántam bárcsak ez a pillanat örökké tartana.. De vége lett.. Mint minden jónak ebben a múlandó világban.. Számodra ezek talán nem is voltak jelentős pillanatok, de nekem akkor Te voltál minden. A szerelem. Az első csók. A fájdalom és egyben a boldogság. A biztonság. A kétely.Az égbe repítő érzés aminek neve számomra még ma is ismeretlen. Ami pedig a legfontosabb.. Olyat tettél velem amit azelőtt senki. Megremegtetted a szívemet.. :$