Ő bizonyosan hideg arccal ült a gépe előtt. Én pedig... Én pedig egyhalott voltam. Egy könnyező halott. Egy nyomorult, könnyező halott,
akitől elvették a legutolsó mentsvárát. Elmentem, szépen csendben és
egész éjjel virrasztottam. Soha többé nem akarom őt látni. A hangját
sem akarom hallani. Nem haragszom rá, csak... Nem kérek belőle többet.
Egyszerűen nem. Kinyitottam a szemem... Mostmár még többet látok. Olyan
sivár az egész. Sehol egy kis szín, a nevetés hangját csak messziről
hallom. De jobb ez így, Gemina. Mert ha színeket nem is, de az emberek
lelkét már tisztán látom. Nem olyan szép, mint a mesékben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése