2009. szeptember 26., szombat

- És nem tudom fenntartani, ha csak egy kicsit is megzavarnak. - figyelmeztettem.
- Jó leszek. - ígérte
Összeszorítottam az ajkam, és összeszűkítettem a szemem. Aztán mosolyogtam. A kezeimet ismét az arcára tettem, hagytam, hogy a pajzs elhagyja az elmém, és ott folytattam ahol abbahagytam - az új életem első éjszakájának kristály tiszta emlékével... elidőzve a részleteket.
Lélekszakadva nevettem, amikor a sürgős csókja ismét megszakította az erőfeszítéseim.
- A francba - morogta, ismét éhesen csókolva az állam vonalát.
- Rengeteg időnk van, hogy dolgozzunk rajta - emlékeztettem.
- Örökké és örökké és örökké - suttogta.
- Ez tökéletesen hangzik.
Aztán boldogan belemerültünk az örökkévalóságunk eme kicsi, de tökéletes darabjába…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése