Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem.

Ha valakinek fontos vagy, tudja hol keressen. Ha nem keres, nem vagy fontos neki.

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék,
hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek

Mindenki, aki belebolondul valakibe, azt hiszi, érti a szerelmet.

Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is

megtörtént, barátom.

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Ő volt az egyetlen férfi akit valaha is szerettem..

De Ő volt az is aki kiölt belőlem minden érzést!

És talán majd megtalálom az utat, mely egy nap visszavezet majd.

And maybe, I'll find out the way to make it back someday .

Minden eltelt másodperc emlék..

"Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..."

' Mindenkiben van valami szép.Valakiben az,ha elfelejted .. '

" Ha nem félnénk az érzelmektől talán nekünk is lenne esélyünk... "

" Ha akar majd keres! Én már meguntam a szenvedést... "

" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "

Tudják, hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.

Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
- De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni.
- Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
- Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem.
- Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

don't tell me the sky is the limit when there are footprints on the moon!
ne mondd nekem, hogy a határ az ég, amikor lábnyomok vannak a holdon.

Szeretlek.
Örökké szeretlek. Még ha rám se nézel.