Mindenkinek van egy története a külsején vagy a belsején esett sebek mögött.

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magány egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről..

A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

’ - Mondd, miért olyanhoz vonzódom, akiről tudom, hogy nem jó?
- Erre éppenséggel tudom a választ. Mert reméled, hogy tévedsz; mindig, amikor olyat csinál, ami nem jó, egyszerűen nem veszel róla tudomást - és minden alkalommal, amikor meglep és jó hozzád, akkor meggyőzöd magad arról, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy nem hozzád való. ‘

Nem fogok mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém!

Nem az, hogy mit érzek irántad; hanem az, hogy mit nem érzek más iránt, de irántad igen.

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.

Hogy boldog lehess folyton változnod kell. Hát változtass! Bármin. A hajadon, a ruháidon, a szobádon, a sminkeden, a képernyővédődön, bármin. De végül eljutsz oda hogy nem tudsz máson változtatni, mint az érzéseiden.

Olyan embert szeretnék magam mellett tudni, aki vasárnap is szeret. melegítőben, kinyúlt pólóban, smink nélkül, kócosan, hisztisen..

Kiborító érzés, amikor egy vadidegen reálisabban lát téged, mint te magadat.

a holnap még várhat, most éljünk a mának. bár nem látod őket, a hátadon szárnyak..

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.

A szerelem olyan, mint a fejsérülés. Beleszédülsz, azt hiszed, meghalsz, de túléled. Általában..

Furcsa, mit tanít a szerelem a saját hibáinkról..

Csak az ujjai léteztek a bőrömön. Az agyam dalszöveget keresgélt, szavakat, hogy összefűzze, leírja a pillanatot, de semmit nem talált. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló tenyerére.

Mindig sós íze van, ha az ember elveszít valamit.

Az öleléseknek mindig dupla akkorának kellene lenniük, mint az élet gondjainak.

Nem ő az egyetlen srác az univerzumban, de ő az egyetlen aki számít.

Néha jobb egyedül lenni!

Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem.