Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Ő volt az egyetlen férfi akit valaha is szerettem..

De Ő volt az is aki kiölt belőlem minden érzést!

És talán majd megtalálom az utat, mely egy nap visszavezet majd.

And maybe, I'll find out the way to make it back someday .

Minden eltelt másodperc emlék..

"Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..."

' Mindenkiben van valami szép.Valakiben az,ha elfelejted .. '

" Ha nem félnénk az érzelmektől talán nekünk is lenne esélyünk... "

" Ha akar majd keres! Én már meguntam a szenvedést... "

" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "

Tudják, hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.

Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
- De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni.
- Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
- Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem.
- Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

don't tell me the sky is the limit when there are footprints on the moon!
ne mondd nekem, hogy a határ az ég, amikor lábnyomok vannak a holdon.

Szeretlek.
Örökké szeretlek. Még ha rám se nézel.

Miért te? Miért szerettem beléd?
Még ha rázom is a fejem, még ha azt is mondom nem, túl késő, hogy hagyjalak elmenni.

Szerelemből elküldeni valakit akit szeretsz, nem szerelem.

- Ha valaki szerelmének tárgya nem ismeri ezt a szerelmet, az nem szerelem. Az semmi.
- Igaz, sírni azért mert ez semmi egy bolondnál is bolondabbá tesz.

Képes leszek végig bájos maradni, akkor is ha soha nem néz rám?

Szerelem. Itt ez a szó, de úgy érzem már nem jelent számomra semmit.