Egy napszak alatt tudok változni. Felébredek, vagyok ez a személy. Aztán, amikor aludni megyek, már biztosan tudom, hogy másvalaki vagyok. Legtöbbször nem tudom, ki vagyok. Mintha ott lenne a tegnap, a ma és a holnap, mind egy szobában.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre.
Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.
Álmodtam. Tudom, mindenkivel megesik. De ez nem egy szokványos álom volt. Azt álmodtam, hogy az a fiú, akire mindig is vágytam, azt mondja szeret.
2011. február 8., kedd
így ment az életem és elfáradtam már. pedig a szívem csak súgja: haver nincs határ..
én felejtenék, de reggel újra..
a holnap még várhat, most éljünk a mának. bár nem látod őket, a hátadon szárnyak..
A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.
Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik.
Lesz még nyár, és lesz a tenger, És lesz egy hely, hol rám talál!
Az igazi szerelem végül is nem vattacukor.
Annál sokkal több...
"Rettegtem az érzéstől,hogy milyen Téged elveszíteni...Rosszabb mint gondoltam"
Tudnom kellene, hogy nem te vagy a megfelelő nekem.
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.
Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.
Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.