Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem életnek azt, ami valójában fájdalom.

Egy csomó olyan dolog van,amit eldobhatnánk,ha nem félnénk attól,hogy valaki felveszi őket.

"Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét."

"Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe."

"nem mondom hogy leszarom mert valahol bent érdekel..."

nwp. (:

' az érzések mások szívében meghaladják a képzelőerőmet..

uhh. *-*

Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is,és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a megkönnyebbülés és a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre.

szívek szállodája. ^^

Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.

- Voltál már szerelmes?
- Én... nem hiszem.
- Elmondjam milyen érzés?
- Miért ne?
- Emlékszel milyen volt amikor bevittél a kórházba az öngyilkosságom után?
- Persze.
- A szerelem pont olyan.

' nem haragszok,hisz nem a te hibád,hogy észre sem vettél.'

Egy jó barát hoz egy doboz fagyit, ha szomorú
vagy, de a legjobb barát a képedbe nyomja a fagyit és azt mondja : Ébredj már fel!! Egyébként is buzi volt..

Csak szeretnék egy olyan embert, aki majd fél elveszíteni.

Miért van az, hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod.
Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él
benned mindig a vágy nagyon mélyen érte, de tudod hogy nem helyes és
más a fontos, másra kell koncentrálnod, és ez az érzés ritkán tör elő,
de akkor feltépi a sebeket, és nem tudod miért van ilyen hatással rád
vagy, hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak
gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad… "

Mindegy, bárhogy küzdök, tudom nem én vagyok az a Lány..

Akit elengedtünk, az valószínűleg soha nem jön vissza, különben el se ment volna.."

"Először azt hittem, hogy elfutok. Aztán úgy döntöttem, hogy melletted maradok."

"Mégis kinek adtam a szívem??"

Inkább ülök a madarak mellett, mint hogy egész életemben szárnyakról álmodoznék.

„… nekem úgy rémlik, amint a színpadra léptél, szerettelek. De lehet, hogy csak másnap. Sírtál. Nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra. Azt mondtam magamban, ha rajtam múlik, soha többé…”

Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.