Néha azt szeretném, ha valahogy a tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert egy olyan világban élünk, amelyben nincsenek szabályok, és olyan életet élünk,
amelyben nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.

...azt hiszem, a baj csak az, hogy mire elérjük,
megkapjuk, amit akarunk, már nem örülünk neki, nem jelent annyit, nem
vágyunk rá annyira, mint korábban, pedig a dolgok értéke nem változik..."

Amióta elmentél nem kelt fel a nap..

Ha elmondanám mit érzek megértenéd, hogy miért fáj nagyon.

"Olyan sok időt töltünk azzal, hogy nem mondjuk ki, amit akarunk, mert tudjuk, hogy úgysem kaphatjuk meg."

"Ha szeretsz valakit borzasztóan nehéz nem látni őt többé"

Nekem sose volt rossz semmi veled.

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted,
fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva
búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem
is szeretjük.

'Boldog aki várja a telet egy szebb tavasz reményével.

Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása.
Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben
és adott pillanatban mondja
ki. Ebben a
világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet
őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek
ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon
sokszor hülyének fogják
nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem
lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.

"Erősködtem, hogy beszéljük meg, de nem akarta."

~Meg kell fogni a jó dolgokat és okosan használni, pipázni egy tóparton,vagy egy vitorláson szállni. : )

Ő és én két különböző ember de ugyan olyan szeretetben..

Nem érzek mást, csak ürességet, és azt a szűnni nem akaró fájdalmat, hogy tudom: nem tehetek ellene semmit..

dánok.(L)

abban a pillanatban elkezdtek hiányozni, hogy kitettem a lábam azon a az ajtón..

Én mindig is egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet

kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy
a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a
boldogságot...

" - Egy kis gondolkodási időt kérek.
- Amíg...?
- Amíg eldöntöm, hogy a szerelem megéri-e a szenvedést."

'Bármilyen furcsa is én szeretlek..tudom olykor hűvösen közeledek hozzád,de a tűz ami érted ég a szívemben nagyon forró..'

"Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember."

~Tehát....Mostantól ha rám gondolsz...csak emlékezz, hogy én lettem volna a legjobb dolog, amid valaha volt.

~Minden...minden
így kezdődött.Minden azzal a csillogó,szemkápráztató,mégis fáradt és
törékeny tekintettel kezdődött.Az volt a próba.

Többé nincs " MI ". Ami maradt az TE és ÉN. Külön - külön ...

Tudod, nem érdekel, hogy te most mit érzel..

"Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog a szíve, mikor hall róla vagy látja."

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá.
Mélyen övön alul üt, és nem enged el.

"...tudod nem számít, mennyire jó valaki,
mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod
neki.Van,hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a
lerombolásához. És nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a
barátok változnak. A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi
vagyunk felelősek."

"Nem kényszerítelek a szerelemre,hisz még nekem sem volt benne részem."

szeretet himnusza. részlet. (:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

Ha megpróbálok megfordulni, az egész világegyetem fordul meg velem, de a világegyetem túloldalán se jobb semmivel.

Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem életnek azt, ami valójában fájdalom.

Egy csomó olyan dolog van,amit eldobhatnánk,ha nem félnénk attól,hogy valaki felveszi őket.

"Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét."

"Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe."

"nem mondom hogy leszarom mert valahol bent érdekel..."

nwp. (:

' az érzések mások szívében meghaladják a képzelőerőmet..

uhh. *-*

Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is,és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a megkönnyebbülés és a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre.

szívek szállodája. ^^

Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.

- Voltál már szerelmes?
- Én... nem hiszem.
- Elmondjam milyen érzés?
- Miért ne?
- Emlékszel milyen volt amikor bevittél a kórházba az öngyilkosságom után?
- Persze.
- A szerelem pont olyan.

' nem haragszok,hisz nem a te hibád,hogy észre sem vettél.'

Egy jó barát hoz egy doboz fagyit, ha szomorú
vagy, de a legjobb barát a képedbe nyomja a fagyit és azt mondja : Ébredj már fel!! Egyébként is buzi volt..

Csak szeretnék egy olyan embert, aki majd fél elveszíteni.

Miért van az, hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod.
Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él
benned mindig a vágy nagyon mélyen érte, de tudod hogy nem helyes és
más a fontos, másra kell koncentrálnod, és ez az érzés ritkán tör elő,
de akkor feltépi a sebeket, és nem tudod miért van ilyen hatással rád
vagy, hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak
gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad… "

Mindegy, bárhogy küzdök, tudom nem én vagyok az a Lány..

Akit elengedtünk, az valószínűleg soha nem jön vissza, különben el se ment volna.."

"Először azt hittem, hogy elfutok. Aztán úgy döntöttem, hogy melletted maradok."

"Mégis kinek adtam a szívem??"

Inkább ülök a madarak mellett, mint hogy egész életemben szárnyakról álmodoznék.

„… nekem úgy rémlik, amint a színpadra léptél, szerettelek. De lehet, hogy csak másnap. Sírtál. Nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra. Azt mondtam magamban, ha rajtam múlik, soha többé…”

Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.