andi.meg.én.

- Előtted az egész élet..
- .. és nem látok tőle semmit.

"Turn off the lights...and turn off the shyness
-Kapcsold le a fényeket.és ne légy félénk.."

"Hát elmondom.

Egy porcelánbaba vagyok, akihez beszélsz. Akinek kiöntöd a
lelked, mondván, úgyse beszél vissza. Csendesen,
nyugalmasan végighallgatlak, és a te hangoddal, a te
gondolataidat veszem mozdulatlan számra. Az vagyok, akivel
játszhatsz, kényed-kedved szerint. Levághatod a hajam,
kisminkelhetsz, levetkőztethetsz, felöltöztethetsz, én nem
szólok, némán tűröm, és mosolygok.
Velem vagy, de nélkülem, értem, de ellenem...
Össze fogsz törni.
Most mit mondjak? Ki vagyok én, hogy bármit
mondjak? Ki vagyok én, hogy merjek létezni? Kinek? Kiért?
Minek? Miért? ..."

"Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt
engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a
börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz
nincs közöm."

"Tudod, az a baj az emberekkel, hogy akkor kezdenek el kapálózni valami után, amikor már végleg elveszítették azt.."

Ne félj újra szerelmes lenni. Figyeld a jelet, azt, amitől véget ér az addigi életed!

afc.

Nem tudom többé, elhallgatni, hogy belül fáj még nagyon, megzavar a csend, idegesít a zaj, semmi nem jó így, semmi sem vigasztal.

hanakimi

Az ő sebe, a szavaimtól nem fog csak úgy eltűnni.

kim sam soon.

-Szereted??
-Állandóan rá gondolok.
-Azt kérdeztem, szereted??
-Hiányzik.
-Szereted?!
-Boldog vagyok, ha vele lehetek.
-Lehet, hogy most ezt hiszed, de idővel, ahogy múlik az idő, semmit se fog jelenteni, mint ahogy most én sem.

Mi a rosszabb?! A zuhanás vagy a földetérés?

Arra tanítanak, hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket, ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározták, hogy kik vagyunk és hogy kik leszünk.

"Néha akkor vagyok a legszomorúbb, amikor vidámnak látszom"

"Csak abban vagy biztos,hogy bele szerettél és, hogy akarod, úgy ahogy van, mindenestől.."

-Fogsz írni majd nekem?
-Ez könnyebbé vagy nehezebbé fog tenni mindent?
-Azt hiszem nekem sokkal jobbá...

A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet...

saját. xD

Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higyj. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is..

Tudod

olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az
egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket.
Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg
szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz
olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a
pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

"A szerelmet legszívesebben kikiáltaná az ember, mégis mindig halkan vallja be..."

'Olyan ez az egész, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam- mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges- nem sérült. Csak az én fehér bábuim hevernek szana-szét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten.

Mondhatnátok most azt, hogy egy királynőnek hatalma van. Nagy hatalma. Akkor, ha erős. Ha az érzelmeinél fontosabb a csata. Ha csatának tekinti a helyzetét.

Elkezdődött egy játszma. Fehéren és feketén. De a végén valakinek fel kell kiáltania: "Sakk- matt! A király halott..." '

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted..."

"Többet ér elpusztulni a baráttal, mint az ellenséggel együtt élni.."

Azt is tudom, hogy minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem
olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett.

"Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a
nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett,
mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen
minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen
pillantástól."

Két szerelmes állt a sötét éjszakába, szemüket az égboltra szegezve.
-Hullócsillag. - súgta a lány a fiú fülébe.
-Kívánj valamit!
-Ennél többet, már nem lehet.

saját. =/

Egyszer majd te leszel az én helyemben..Fájni fog. Ezt garantálhatom.. Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél..

2xesen is csalódtam.

Csalódni rossz dolog. De ha abban csalódunk akit szeretünk az nem rossz, hanem elviselhetetlen..

saját. :)

" ennyire még sosem fájt, hogy nem én vagyok az a lány.

bk. :D

-Remélem örülsz..Most aztán végleg elveszítetted azt a kislányt..
-Apus ne most, éppen valami nagyon szépet álmodtam..
-Igen....és kiről?

"Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet."

"I taste your kiss, and you touch my soul, and I'm feeling things I never felt before
~Érzem a csókod, megérinted a lelkem és most olyat érzek, mint soha azelőtt"

Love isn't about hugs, kisses and "i love you"s or " i miss you"s! It's about the butterflies in your stomach you get when you just think about him/her..
~ A szerelem nem csak ölelésekről, csókokról, "szeretlek"ekről és "hiányzol"okról szól.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban amikor éppen Rá gondolsz :)

"Olyan nehéz úgy szeretni valakit, hogy távol van tőled, ha tudod, hogy szeret, de mégis kételkedsz benne, mert szereted, és félsz, hogy elveszítheted..."

Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.

"Jön egy srác két percig látom, aztán úgy loholok a nyomába, mintha Ő lenne a legnagyobb szám a világon.."

"I don't know why but when I look in your eyes I felt something that seems so right
~ Nem tudom miért, de ha a szemedbe nézek, érzek valamit, ami oly igaznak tűnik..

"Bárcsak meg tudnám neki mondani, hogy szeretem teljes-tiszta szívemből..."

"Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom.És tudnom is kell. Mert különben belepusztulok, ha mással látom majd."

"steal your pain.
"el akarom lopni a fájdalmadat.

"I'm feel a toy and you re a child, who happy, when he play the new toy.
~Játéknak érzem magam, és te egy gyerek vagy, aki boldog, amikor játszik az új játékkal."

"A reménytelen szerelemnél tudjátok mi a rosszabb? Ha az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelem...Az a kis remény,ami ott bujkál valahol a háttérben, nagyon ki tud készíteni.."

rendelésre. :P || saját. :)

Amikor együtt táncoltunk, azon a hideg éjszakán, azt hiszem valami történt velem. Nem azt mondom, hogy ott és abban a pillanatban.. De az bizonyos, hogy azon a fagyos éjszakán.. Attól az estétől fogva végképp nem tudlak kiverni a fejemből. A szívem még neved említésére is gyorsabban ver. Van amikor egy időre sikerül kivernem téged a fejemből, de akkor teljesen váratlanul ismét az eszembe jutsz. Mintha az agyam figyelmeztetne, hogy szükségem van rád.. Még ha nem is vagy a közelemben.. Szükségem van arra, hogy rád gondoljak.. és ha ez még nem lenne elég. Nem csak arra vágyom, hogy a közelemben legyél, hanem arra is hogy az enyém legyél. Csak az enyém. De talán ez csak egy álom.. Talán sosem lesz több a történet, csak egy fagyos éjszaka az emléked és az érintésed..

Bolond voltam , hogy beléd szerettem. De mégis. Imádtam bolond lenni!

"Én csupán egy lány vagyok a sokból, ki sír ha fáj, de sírba visz, ha csókol. Mint kis különc, kilógok minden sorból, de sorry ez vagyok én!"

-Szerelmes vagy? -Kérdezte a fiú.

-Nem tudom.-Felelte a lány
-Te szerelmes vagy?
-Nem, nem tudom mi az a szerelem.
Az amikor minden percben hiányzik a másik, de félre tudja rakni ha épp megoldható problémával szembesül, de szeretlek olyannak amilyen vagy,ahogy gondolkodsz, veled aludni és veled kelni? Ez a szerelem?- kérdezte a fiú
-Igen ez!- zokogva válaszolt a lány
-Akkor szerelmes vagyok!- súgta a fiú a lány fülébe.

~ I wonder if you know how it realy feels to be left outside alone.

Csodálkoznék ha tudnád milyen érzés egyedül kint lenni.

~ Please help me understand why.

Kérlek segíts megérteni, hogy miért.

saját. :D

Mennyire fájdalmas, hogy ez a gyönyörű szempár melybe egykor bele szerettem és mely úgy nézett az enyémbe, mintha én lennék az egyetlen csoda a földön most úgy mered a semmibe ha közelében vagyok, mintha csak azt mondaná: menj a közelemből. Annyira hiányzik, ahogyan akkor és ott azon az őszi napon átöleltél én pedig azt sem tudtam mit kellene tennem.. csak ültem és azt kívántam bárcsak ez a pillanat örökké tartana.. De vége lett.. Mint minden jónak ebben a múlandó világban.. Számodra ezek talán nem is voltak jelentős pillanatok, de nekem akkor Te voltál minden. A szerelem. Az első csók. A fájdalom és egyben a boldogság. A biztonság. A kétely.Az égbe repítő érzés aminek neve számomra még ma is ismeretlen. Ami pedig a legfontosabb.. Olyat tettél velem amit azelőtt senki. Megremegtetted a szívemet.. :$

Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 15 éves kislány vagyok, aki annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongom, ha az első csókunkra gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat, ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké.

The hardest part about walking away from you is knowing you won't run after me.

~ A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni ..