Én őt, de ő engem soha.

Arcodba vágtam, hogy felejts el, de közben vártam, hogy átölelj.

Cryin' won't help you.
~A sírás nem segít rajtad..

Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.

" A legjobb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy... Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi... Keresd meg aki elhiszi, hogy a nap is csak érted kel fel... Mellette érdemes kitartani.... "

Útjaink észrevétlenül, véletlenül futottak össze, s egy pillanatra összeforrtak. De most szétválnak, és lehet, hogy soha többé nem keresztezik egymást. A találkozás pontja viszont megmarad. Kinek jelentéktelenül, kinek feledhetetlenül...

Érzéshegyek.

DE
Síkká kell válnod, hogy túléld.

"Előfordult már veled, hogy nem volt kedved elaludni, álmokba merülni, mégis reggelig ébren is csak álmodni tudtál? És aztán mégis felkelt a nap, minden csendes.
Még senki nem vette észre, hogy új nap kezdődött; Hogy lehet ezt elviselni egyedül? Olyan gyönyörű, ahogyan az éjszaka átengedi a világot a fénynek, és mégis csak sírni tudnék.
Mindent csak elveszíteni tudtam, még azt is, ami sosem volt az enyém. Sose lesz. Ő mondta..
És.. ezen a reggelen is elveszett egy tegnap.. Minden nap.. Hogyan tudnám várni a holnapot? Ha ez a pár év is ilyen hosszú volt, amióta élek, mire tudnék még várni?
Olyan könnyű volt.. Ő nem ígért semmit, mert nem tehette. Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem, Ő sem akar elveszíteni.. És akkor már nem kellett megígérnem semmit, mert ettől a pillanattól kezdve nem számított senki más.
És boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.. És már attól is a fellegekben jártam, ha nem csak gondolhattam rá, hanem a közelében is lehettem. Pedig.. ez volt a legtöbb..
És mégis.. önző vagyok. Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá..
El tudod képzelni, milyen érzés nap mint nap arra ébredni, hogy még mindig magányos vagy? És ha ez soha nem is volt másképp? Azt hittem, hogy hozzászoktam már..
De.. ha csak ránézhettem, el tudtam képzelni, hogy mindezt a rosszat örökre el tudom felejteni. Hogy van valaki, akinek vigyázhatom az álmát, és vele együtt örülhetünk annak, hogy élünk..
Akinek foghatom a kezét, megsimogathatom az arcát.. Akit átölelhetek, akivel nézhetem a naplementét, és akivel minden pillanat csak gyönyörű lehet..
De lassan közeledik a hajnal.. Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. Ő még biztos alszik.. Neki van kiről álmodnia.."

"Omne credidi quod crediturus eram tibi.
~Mindent elhittem, amit el akartam neked hinni"

~ Amikor veled vagyok annyira szabadnak érzem magam. :)
When I whit You, I feel so free. (L)

"Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen, szívem harag nélkül gondol rád..."

"Hazudj még, mondd, hogy nem elég, tépd ki a szívem, még nem fáj ..."

zene. (LL)

Mondd miért olyan édes mindig minden csók, amikor kezed épp átkarol?! -Kérdezném, de nem felelsz, neked játék velem minden perc...

Megcsókoltam. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. Mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém ez lenne.<3

=/

" csak lehunytam a szemem és vártam, hogy vége legyen..

~ Go away Give me a chance to miss you …
"Menj el és adj egy esélyt, hogy elfelejtselek!"

"..És én bántanám Őt, mert Ő bántott engem?!"

Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget... Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra... Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: -Viszlát! Majd találkozunk! -DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam.

randiguru. :D

"Ne lopj, ne

csalj, ne hazudj ne igyál!
Ha iszol, idd
kedvesed igaz szavát, ha lopsz, lopj csókot, édeset, ha hazudsz, hazudj
kegyeset, ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára"

" Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sohase láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, még mielőtt egy szót is váltottunk volna.."

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni.
Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd
szeressek.Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy
sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket.. ♥

"Nem hagylak el. Melletted leszek addig,
míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra..."

"Nem tudta miért kell sírnom attól, ha erre gondol-utálta ha így látják, sőt utált így viselkedni, akár látták akár nem. A legjobban azt gyűlölte, hogy sosem tudhatta mikor tör elő belőle a sírás.-váratlanul, ahogy a szél megfordul."

"Még egy bocsánatkérésnek látszó hazugsággal sem áll elő!"

"Most tessék, itt van minden, amit elvesztettem, és nem kaphatom vissza soha."

Már nem érdekellek többé.. de akkor miért akarod még mindig darabokra szaggatni a szívem?

"Bár tudom,hogy esélytelen vagyok és felemészt a holnap,De Te bármerre is légy örökké szeretni foglak!"

"Egy bűnöm van,hogy a szív vezérel,Rólad álmodom minden éjjel"

holnaptól majd én is jó leszek.. holnaptól majd számíthatsz rám..."

'...emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen."

Oly hirtelen jött és édesen.. S ellopta szívem teljesen..

A szerelem az, amikor vidáman ráköszönsz arra, akit sohasem ismertél, de most talán még egy tangóra is hajlamos lennél vele, akárhogy is bámul az értetlenje.

Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.

"..nem tudom miért, de szeretem látni ahogy sírsz..."

Olyan, mint a méreg, lassan felemészt, mire észbe kapsz már nem az vagy aki voltál..

Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudnád képzelni az életed?
- Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam..

"Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak"

Remélem összetöri a szíved ..ahogy te törted szét az enyémet..

"Szeretsz engem? Mert ha nem, akkor meg kell, hogy öljelek!"

"And I owe this all to you

~És mindezt neked köszönhetem"

"What's the use in moving on

if you keep pretending
like there's nothing wrong?
~Mi haszna a továbbállásnak
Ha színlelsz,
Mintha semmi baj sem lenne?"

"You'll feel better tomorrow
~Jobban fogod érezni magad holnap"

" Miért van az, hogyha beleszeretek egy pasiba, az rögtön hátra arcot vág és megszívat?

.ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne...

"...Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél
nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem: zakatol a szíved, és fejtetőre
áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy
nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi
történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt
elesel?..."

Vagy megölelsz, vagy megölsz de ne simogass...

A külsődben minden megvan.. De a belsőd üres...

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy... nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki? Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért."