fontos!

A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.

Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik.

Lesz még nyár, és lesz a tenger, És lesz egy hely, hol rám talál!

Az igazi szerelem végül is nem vattacukor.

Annál sokkal több...

"Rettegtem az érzéstől,hogy milyen Téged elveszíteni...Rosszabb mint gondoltam"

Tudnom kellene, hogy nem te vagy a megfelelő nekem.

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.

Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.

A fájdalom csak arra jó, hogy tudd, hol hibáztál.

Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem..

Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökké emlékezetes pillanatok..

Láttad, hogy szeretlek, de nem tettél semmit, láttad, hogy kívánlak, de észre sem vettél…
Hidd el, nem te vagy az egyetlen…

saját.

Ott, és akkor eldöntöttem, hogy a szerelem megéri nekem a szenvedést.

saját.

..Mert boldog leszek. Tényleg az leszek. Onnan fogom tudni, hogy mosolyogni fogok rád. Teljes szívemből, ezt megígérhetem. És szeretném, ha Te is ezt tennéd, hogy tudjam vége. Tudod, honnan fogom tudni?
Túlzásnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, de ebben a pillanatban tőled leszek boldog, vagy egészen szomorú. Ha majd igazán boldog leszek, a virágoktól leszek az, vagy éppen a kék égtől. Az esőtől és a frissen nyírt fű illatától. A nyártól, a téltől, a fagylalttól vagy egy daltól. Egy 5 pettyes katicabogártól vagy egy grillpartytól a barátaimmal. Egy új ruhától és egy kellemes hangtól. Az esti lámpafénytől az utcán, vagy akár egy kellemetlen emléktől. Egy jelentéktelen újságcikktől, vagy egy félelmetes történettől. Váratlan meglepetésektől, a testvérem látványától, a kavicsoktól a lábam alatt, a meleg teától egy hideg napon, néhány kedves szótól, egy zsebkendőtől a legjobb barátnőm esküvőjén, egy fényképezőgéptől egy fontos pillanatban, vagy akár egy rég nem látott ismerős mosolyától..

Találok egy másikat aki olyan mint te, "egy második te". Nem hagyom sosem egyedül és mindig vele leszek. Ha már veled nem lehetek. Ő lesz az életem helyetted. Őt fogom csókolni helyetted. "Egy második te" aki törődik velem, "egy második te" akit sosem szerethetek helyetted...

Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret.

s majd egyszer te is úgy, ahogy egyszer én.

"amit nem tudok, az nem fáj! épp ezért nem akarok róla tudni.!"

"Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok... Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell..."