fontos!

A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.

Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik.

Lesz még nyár, és lesz a tenger, És lesz egy hely, hol rám talál!

Az igazi szerelem végül is nem vattacukor.

Annál sokkal több...

"Rettegtem az érzéstől,hogy milyen Téged elveszíteni...Rosszabb mint gondoltam"

Tudnom kellene, hogy nem te vagy a megfelelő nekem.

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.

Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.

A fájdalom csak arra jó, hogy tudd, hol hibáztál.

Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem..

Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökké emlékezetes pillanatok..

Láttad, hogy szeretlek, de nem tettél semmit, láttad, hogy kívánlak, de észre sem vettél…
Hidd el, nem te vagy az egyetlen…

saját.

Ott, és akkor eldöntöttem, hogy a szerelem megéri nekem a szenvedést.

saját.

..Mert boldog leszek. Tényleg az leszek. Onnan fogom tudni, hogy mosolyogni fogok rád. Teljes szívemből, ezt megígérhetem. És szeretném, ha Te is ezt tennéd, hogy tudjam vége. Tudod, honnan fogom tudni?
Túlzásnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, de ebben a pillanatban tőled leszek boldog, vagy egészen szomorú. Ha majd igazán boldog leszek, a virágoktól leszek az, vagy éppen a kék égtől. Az esőtől és a frissen nyírt fű illatától. A nyártól, a téltől, a fagylalttól vagy egy daltól. Egy 5 pettyes katicabogártól vagy egy grillpartytól a barátaimmal. Egy új ruhától és egy kellemes hangtól. Az esti lámpafénytől az utcán, vagy akár egy kellemetlen emléktől. Egy jelentéktelen újságcikktől, vagy egy félelmetes történettől. Váratlan meglepetésektől, a testvérem látványától, a kavicsoktól a lábam alatt, a meleg teától egy hideg napon, néhány kedves szótól, egy zsebkendőtől a legjobb barátnőm esküvőjén, egy fényképezőgéptől egy fontos pillanatban, vagy akár egy rég nem látott ismerős mosolyától..

Találok egy másikat aki olyan mint te, "egy második te". Nem hagyom sosem egyedül és mindig vele leszek. Ha már veled nem lehetek. Ő lesz az életem helyetted. Őt fogom csókolni helyetted. "Egy második te" aki törődik velem, "egy második te" akit sosem szerethetek helyetted...

Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret.

s majd egyszer te is úgy, ahogy egyszer én.

"amit nem tudok, az nem fáj! épp ezért nem akarok róla tudni.!"

"Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok... Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell..."

*-*

"Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!"

"Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?"

pont mint a szerelemben?

"A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb."

Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: - Azt tudom, mi elől menekülök. Csak azt nem tudom, mit keresek.

' Ha szerelmes vagy, meg kell bíznod benne... másképp nem megy. '

' Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam. '

mosolyogjak miközben belül szétmar a fájdalom?!

Sose vagyok biztos az érzéseimben amikor veled vagyok.

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek
mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem
jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

linger.

És megint az az arc, mindig az az arc. Amikor úgy kellett volna rám néznie, mint akit megbántottak, csak... semmi.

linger.

Felsóhajtottam. Furcsa, üres érzés volt bennem. Nem rosszféle üresség. Csak az érzékek hiánya, mint amikor már régóta fáj valami, aztán hirtelen rájössz, hogy elmúlt. Olyan érzés volt, mintha mindent kockára tettem volna, hogy itt lehessek egy fiúval,aztán rádöbbenek, hogy pontosan ő az amit akartam.

:(

' Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy. '

' Holly kortyolt egyet a teájából. Ó, a varázslatos tea! Gyógyír az ember minden bajára. Dumcsi a barátnőkkel? Tea. Kirúgtak az állásodból? Tea. A férjed azzal jön haza, hogy agydaganata van? Tea…'

Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.

Zárkózott embereknek gyakran valóban szükségük van arra, hogy megnyílhassanak, és beszélhessenek érzelmeikről.

Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

"Próbálom tovább tagadni mit érzek belül.."

"So much more I have to say."
Annyi mindent akarok még mondani...

Becsuktam a szemem és mondtam magamban, "csak veled szeretnék lenni"

"Egyszer majd az én hajóm is befut. Remélem a kikötőben leszek..."

Ha szeretsz valakit, ne enged el anélkül, hogy ezt tudatnád vele!

"Ha felteszed magadnak a kérdést, akkor már te sem tudod a választ"

"Ha megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő. Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább."

Szeretem azt a nőt, Aki melletted lettem

A lebegő hajnali fényt, Mikor ébred a nap
De téged nem.

És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel,
a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánad
megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor
elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig.

Mintha elvesztettem volna a szívem,
mintha üres lennék belül.
Mintha mindent, ami bennem volt,
ott hagytam volna nálad.

Nem hiszem,hogy továbbra is ezt akarom.