Folyamatosan eltöprengek,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell. De ha rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira de annyira meg kéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha meg csalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék..mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel bármit mondasz,mindenképp oda vagyok érted.
2010. május 31., hétfő
A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz,
rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el,
amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra
fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és
végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a
pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt
egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.
Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki
hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak
milyennek kellene lenniük.
rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el,
amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra
fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és
végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a
pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt
egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.
Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki
hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak
milyennek kellene lenniük.
ez most fájt nekemis. :/
Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.
- Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok…meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van,akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..
-Bonyolult? megfejtelek. Problémás? megoldjuk majd együtt. Hisztis? felvidítalak! Féltékeny? rám nem kell.. Lökött? sose árt. Tudsz szeretni? legjobb. És sokáig? akkor még jobb! Nem vagy elég? nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! Rám van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak? ♥
-Bonyolult? megfejtelek. Problémás? megoldjuk majd együtt. Hisztis? felvidítalak! Féltékeny? rám nem kell.. Lökött? sose árt. Tudsz szeretni? legjobb. És sokáig? akkor még jobb! Nem vagy elég? nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! Rám van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak? ♥
2010. május 30., vasárnap
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."
2010. május 29., szombat
2010. május 28., péntek
"Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem...persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő amit átélhetek mellette, hogy megfoghatom a kezét, esetleg még egy puszit és lophatok tőle. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni."
2010. május 27., csütörtök
2010. május 26., szerda
2010. május 25., kedd
:)
:/
2010. május 24., hétfő
"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. "
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)