2009. augusztus 30., vasárnap
a vámpír inasa
2009. augusztus 28., péntek
- Nos, azt hiszem, nem nagyon van más választásod. Képmutató vagy, és
képmutatókkal nem közösködöm.
- Miért vagyok képmutató?
-Jaj ugyan már Anette folyton csak arról papolsz, hogy kivárod a szerelmet,pedig itt van, itt van előtted, de te hátat fordítasz neki, szóval elvan cseszve
az egész. Én továbblépek, de te azzal a tudattal élsz majd, hogy hátat
fordítottál a szerelemnek, és ezért képmutató vagy. Élj boldogan!
andi. meg egy saját idézet.(:
2009. augusztus 26., szerda
csődjei vagy a jövő félelmei tették tönkre a jelenemet. a jelen, amiben
éltem, mindig elromlott, s szüntelen azzal vigasztaltam magam, majd
holnap vagy holnapután biztosan másképp lesz. De ha a holnapból,
holnaputánból ma lett, én azt úgy megkeserítettem a tegnapok bánatával
vagy a holnapok félelmeivel.
ma már tudom, ott rontottam el,hogy a jelennek nem tulajdonítottam jelentőséget!"
2009. augusztus 25., kedd
"Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted. És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk, hogy milyen hangulata van a másiknak. Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet. Jó érzés volt, hogy szeretlek és Te viszont szeretsz és tudtam, hogy hiába vagy távol, tudom, hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted aki vagyok.
Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod őt, nem a világ tart hatalmában, hanem ő vonz magához. (...) Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar, mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér."
2009. augusztus 24., hétfő
„Nézd csak” – szakított félbe Jacob, egy sasra mutatva, ahogy épp hihetetlen magasságból az óceán felé vetődött. Az utolsó pillanatban megállt, csak a karmai törték át a hullámok felszínét egy pillanatra. Aztán elrepült, a szárnyai megrándultak az elkapott hatalmas hal súlya alatt. „Ezt látod mindenhol” szólt Jacob, a hangja hirtelen elhalkult. „A természet teszi a magáét – vadász és préda, az élet és halál végtelen körforgása…” Nem értettem, mi volt a lényege annak a kiselőadásnak, azt hittem csak témát próbált váltani. De aztán sötét humorral a szemében lenézett rám. „És nem azt látod, hogy a hal próbálja megcsókolni a sast. Ezt soha nem látod.” Gúnyosan elmosolyodott. Válaszul én is szélesen elvigyorodtam, de szinte éreztem a számban a keserűséget. „De talán a hal megpróbálta” szóltam. „Nehéz megmondani, mire gondolhat egy hal. Tudod, a sasok amúgy is elég jól néznek ki.”
"Elmélyülten húzta a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a kör mértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok mindent gyermekkoromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel azelőtt. De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén. De Ő megtette.
-Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást. -A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele.
Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.
-Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba. Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt. Felemelt és a kör közepébe ültetett. Majd azt mondta: "Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén." Megöleltem. Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak.
Azóta évek teltek el, a diákszerelem elmúlt. Az életem során rengetegszer kaptam már szívet képeslapra, bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán, csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt.
Nem tudok mást
mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek
hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni
egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy
őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha
esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani,
hogy jól döntöttél! Szeretlek…! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.
- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
-
Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem
leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek.
"Ha meghalok,semmi mást nem fogok tenni,mint füvet szívni,nyitok egy kávézót a túlparton,hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését,nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból,szeretni fogom a csillagokat,angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit,hogy klaviatúra nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni,mi a feladatom,miből élek meg,ki utál éppen,ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában,és beszélgatni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket,akkora türelemmel,ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen,ígérem.
Kincsként őrzöm a cicám. Amikor nem figyeltem oda, eleveszett. Mit tegyek? Mit kellene tennem? Minden este eszeveszetten keresem.Egész nap várom, hogy hazatérjen.
Várok rád, hogy visszatérj.Az emlékek ködössé válnak, itt az idő a döntésre.Imádkozom, hogy visszatérj. A könnyek meg fognak állni, nézz rám.Itt várok rád, hogy visszatérj.Egy csomó dolgot szeretnék mondani.
Az emlékek lassan feledésbe merülnek.De kérlek emlékezz rám.A néha is elég lenne.
Szeretlek.
Most és mindörökké.
Miattam tedd meg.
El szeretnék menni ahhoz a kék tengerhez veled.Minden ígéretet be akarok tartani, amit neked tettem.
A mennyre esküszöm, hogy mostantól csak téged foglak megvédeni.
" A mai napfény olyan gyönyörű.
A mosolyod élettel tölti meg a napom.
Mégha az emberek szomorúvá is tesznek
Te élénkké változtatsz.
Mindent.
Csak te tudod elfelejtetni velem gondjaim.
Szrelmem mindig mellettem vagy.
Veled, csak veled vagyok képes..
Bármire.
Bár az emberek néha erőszakosak.
Talán megbántanak.
De én soha nem engedlek el.
Mindig melletted leszek.
Megint azon a helyen állok.
Rád tekintek a távoli messzeségben.
Emlékeszel?Az időre, amit együtt töltöttünk.
Az időre, amikor boldogok voltunk.
Csak várni tudok rád.
Nem tudok mit mondani.
Csak nézni hulló könnyeid.
Csak szeretni tudlak.
Nekem sokkal könnyebb a fájdalom, mint a felejtés.
andi küldte
Szeretnéd hallani a történetemet, Bella? Ennek nincs boldog vége - de melyikünké az? Ha az lenne, most mindannyian sírkövek alatt nyugodnánk..
fényképeztem.
Olyan ő neked, mint a drog, Bella. Látom, hogy nem tudsz nélülke élni. De én egészségesebb lennék számodra, nem egy drog, hanem a levegő, a nap!