Ő is akar. Szüksége van rám. Nem akar elveszíteni. Ezt mondta.. Mégis, mi lett a vége?! Itt állok egyedül és teljesen megtörve.. Ne értsék félre.. A szívem nem tört darabokra, mint ahogyan azt a szerelmes történetekben szokták leírni. Ez annál sokkal bonyolultabb. Olyan, mintha lassan tövisek nőnének a szívem körül, amik nem hagyják, hogy levegőhöz jussak. Akárhányszor visszaemlékszem a barna hajú fiú mosolyára, újabbakkal gyarapodik, amik egyre közelebb hatolnak a szívemhez, mígnem végül elérik azt.. És akkor megértem.. A tövisek dolga nem a fájdalom előidézése. Az igazi ok, amiért léteznek az az, hogy megóvjanak és, hogy segítsenek túlélni.. Túlélni a legnyugtalanítóbb érzést.. A magányt..
2009. december 30., szerda
2009. december 27., vasárnap
i was losing myself, to somebody else, but now i see, i don't wanna pretend, so this is the end of you and me, couse the girl, that he wants se was tearing us apart, cuz she is EVERYTHING, EVERYTHING I'M NOT..
~ Elvesztettem magam valaki másért, de most már látom, nem akarom megjátszani, ez kettőnk végét jelenti, mert a lány akit akar, darabokra tépett minket, mert Ő MINDEN, MINDEN AMI ÉN NEM!
~ Elvesztettem magam valaki másért, de most már látom, nem akarom megjátszani, ez kettőnk végét jelenti, mert a lány akit akar, darabokra tépett minket, mert Ő MINDEN, MINDEN AMI ÉN NEM!
2009. december 25., péntek
„There will always be the people you can't believe you were friends with, guys you can't believe you actually kissed, and people you can't believe you lived without.”
Mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok, pasik, akikről azt, hogy valaha is csókolóztatok, és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni.
Mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok, pasik, akikről azt, hogy valaha is csókolóztatok, és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni.
2009. december 23., szerda
neked szissza. ^^
A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja amíg darabjaimra hullok.Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb dolog a barátságban pont az a dolog ami leírhatatlan.. Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket.. Ha Rá gondolsz érzed a jelenlétét. Hallod, ahogy rajtad nevet. Látod, ahogy mosolyog. Érzed, ahogyan átölel. Tudod, hogy veled van. Gondol rád. Számomra Te egy ilyen ember vagy..
2009. december 22., kedd
"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája..."
Telt az idő. Lassan, nagyon lassan változni kezdtek az érzéseim. A sivatag is lassan változik a szellőktől, amelyek felkapják a homokszemcséket, és vagy méternyire, vagy több mérföldnyire teszik le őket, úgyhogy mire leáldozik a nap, a sivatag egészen más képet mutat, mint napkeltekor. Nálam is ugyanígy történtek a parányi változások. De tényleg olyan aprók voltak, hogy alig vettem észre őket közben.
Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?
2009. december 19., szombat
2009. december 17., csütörtök
saját. :D
Vártam Rád. Minden nap.. Minden pillanatában. Nem jöttél. A föld felett lebegtem és egy csapásra összetört a minden..Újra megtapasztaltam azt a furcsa érzést a szívem helyén.. Azt a tompa és mégis eget rengető fájdalmat.. De most nem pont olyan volt, mint Azelőtt a nap előtt. Volt benne valami új. Valami leírhatatlan. Az a találkozás számomra nem tűnt el nyom nélkül. A szívemben őrzöm. Pont úgy történt, ahogy szerettük volna. Te ismét befészkelted magad egy lány szívébe.. Nekem áldozatok árán, ám de sikerült eltemetnem a fájdalmat amit itt hagytál.. Nem túl mélyre. Épp annyira amennyire egy szerelemes lánynak sikerül. Néha úgy érzem szükségem van valakire, aki újra meg újra szembesít azzal ami történt. Viszont van amikor úgy gondolom, hogy egyáltalán nincs szükségem senkire aminek az lesz a vége, hogy mindenkit megbántok magam körül. Talán még szeretlek. Lehet, hogy sosem fog elmúlni. De talán valaki egyszer majd újra az égbe repít..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)