2010. szeptember 17., péntek
"Nem tudta rászánni magát, hogy elinduljon, csak állt ott, és nézte, magába akarta szívni, örökre elraktározni a képét, keze érintését, lepedőjének simaságát, hatalmas kék szeme pillantását.
-Szeretlek...olyan nagyon szeretlek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése