2010. január 23., szombat
"- nem adom fel. Rengeteg időm van.
Sóhajtottam.
-Nem rám kéne pazarolnod. - Mondtam, habár szerettem volna. Különösen, ha hajlandó elfogadni engem úgy, ahogy vagyok, sérült áruként."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése