Õ lekéste az utolsó villamost,esett az esõ, ott álltunk a megállóban,
én meg odahajtottama fejem a vállára.Átölelt, de alig éreztem annyira
óvatos volt. Azthiszem én kezdeményeztem, hogy végre megcsókoljon. De
akkor elszabadultak az indulatok. Végre valaki, aki úgy csókolt,ahogy
mindig is szerettem volna,hogy csókoljanak. Álltunk nem
akartunk,betelni a másikkal, és én, aki világ életemben utáltam a
nyilvánosság elõtt bármit is csinálni, most nem érdekelt semmi, csak
az, hogy ne legyen vége ennek a csodának.
Nem lett vége.Másnap folytatódott, aztán harmadnap.Halálosan beleszerettem a fiúba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése