"Én nem szeretem az álmokat. Becsapnak, elhitetik velem azt mi nincs.
Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl
élethűen. Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem, érzem... boldog,
egy pillanat alatt megváltozik minden. S már már az álom beli önmagam
lesz ha csak pár órára is a valós énem. S mikor már minden sikerülne,
eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen
tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom össze szorul a
fájdalomtól. Minden ami szép volt, s jó, megsem történt. Csupán egy kép
volt, egy elképzelt világ. Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán
éreztem az élet szépségét... Én inkább nem álmodok többé. Mert fáj az
ébredés. "
Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl
élethűen. Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem, érzem... boldog,
egy pillanat alatt megváltozik minden. S már már az álom beli önmagam
lesz ha csak pár órára is a valós énem. S mikor már minden sikerülne,
eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen
tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom össze szorul a
fájdalomtól. Minden ami szép volt, s jó, megsem történt. Csupán egy kép
volt, egy elképzelt világ. Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán
éreztem az élet szépségét... Én inkább nem álmodok többé. Mert fáj az
ébredés. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése