"Csak egy szó, mit most mondhatok:Hiányzol!
Csak egy szó, mit érzek:Szeretlek!
Csak egy szó, mit szeretnék:Téged!
Tudom ez az egyetlen dolog most a legnehezebb,
De én kitartok melletted!
Remélem ezeket te is ugyanígy érzed!"

Ha van egy szív mely érted dobban,

Szeresd őt mindenkinél jobban.

Mert ki tudja lesz-e idő,

Mikor fáj a szíved érte,de már KÉSŐ.

"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."

"Idővel mindannyian olyanná válunk, mint az, akit szeretünk."

"Most még semmibe veszel.. most még úgy csinálsz mintha nem is látnál.. de hidd el lesz egy olyan nap mikor térden állva fogsz könyörögni azért hogy én ezt csináljam."

"Hidd el pajti fogsz te még utánam koslatni."

 

"Távol mindentől, távol az élettől, legyünk együtt egyedül."

 

"Gyűlölöm, ki játszik a szív érzéseivel,
főleg ha közben észre sem veszi,
hogy akivel játszik,
minden szavát komolyan veszi."

"Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, már akkor éreztem szeretlek téged."

 

"Hiányzik, hogy valakinek mondhassam, hogy szeretlek, hogy legyen kire várni, és legyen valaki mindig itt mellettem...!"

 

"Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem...persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő amit átélhetek mellette, hogy megfoghatom a kezét, esetleg még egy puszit és lophatok tőle. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni."

 

"Szánj rám egy percet, és nézz mélyen a szemembe! Mit látsz az örök szerelmet, a rajongást vagy a fájdalmat, amit a hiányod kelt bennem? Mert az én szememben nem láthatsz mást, csak az általad keltett érzéseket."

 
"- Szeretlek!
- Én is szeretlek!
- De én jobban!
- Én viszont örökké..."

~Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom, ahol most élek, ott a lélegzet is fáj nagyon.

'Még egyszer, utoljára tök átfutottam volna az életeden.'

"...nem tudom, hogy mit jelent egy ébredés,ha nem te kelsz fel mellettem már..."

'Vidámság, mosoly, minden, ami kell, de a látszat csal, belül romokban hever..'

'I wanna kiss you, but if I do then I might miss you a lot more..'

'Meg akarlak csókolni, de ha megteszem, utána még jobban fogsz hiányozni..'

[;

Ismerem a haverjaidat, hiába túlzol, nem lehetnek sokan, hogyha mindig egykapúzol..

nem vagyok érzéstelen, de talán képtelense hogy ne tudjam megállapítani mi a félszerencse.